Bemutatkozás

Egy kicsit magamról:

- A nevem Kitti
- 1991. februárjában születtem
- Győrt mondhatom otthonomnak
- Jelenleg egyetemista vagyok
- Suli mellett pedig a munka teszi ki a napjaimat

Most pedig következzen a lényeg, vagyis a fogyókúrám története:

Tipikus jojózó vagyok...
Kb. 13 éves korom óta küzdök a súlyommal. Általános iskola alsó tagozatában jóval magasabb voltam a többi lánynál és már 12 évesen 169 cm voltam (most 171 cm vagyok). Mivel gyorsan nőttem, a sok étel amit magamba tömtem nem rakódott le rajtam, azonban amikor megálltam a növésben, hirtelen elkezdtem hízni.
Akkoriban minden második nap 1000 Ft értékű "szemetet" ettem meg (chips, csoki, gumicukor, pizza, péksütik).

A suliban sokan szekáltak a súlyom miatt, én voltam a legkövérebb lány az osztályban, sőt az egész évfolyamon. A fiúk ekkor kezdtek el érdeklődni a lányok iránt és fordítva is, de én semmire nem számíthattam, mert undorodtak tőlem és kinevettek. Előfordult, hogy a fiú osztálytársaim megvertek, csak mert egyszerűen kövér voltam és csendes, a "barátnőim" ilyenkor vagy nevettek, vagy félrenéztek és nem vettek tudomást a dologról.
Ettől csak depressziós lettem, és még többet ettem, utáltam magam és az életem. Gyakran lógtam el az iskolából, hogy ne kelljen a piszkálódást hallgatnom. A tanárok többsége is tudott a dologról, de nem érdekelte őket. A szüleimnek soha nem mertem szólni, mert nem akartam, hogy a lányukat egy lúzernek tartsák.

A gimi előtti nyáron elhatároztam, hogy lefogyok, amiért tulajdonképpen semmit nem tettem, szóval egy grammot nem fogytam. 71 kilósan kezdtem el a gimit. Itt végre elfogadtak olyannak amilyen vagyok. Lettek igazi barátaim, akik úgy szerettek, ahogy vagyok. Sokszor felötlött bennem ez idő alatt is a fogyás gondolata, de nem volt motivációm. A középiskola alatt is folyton jojóztam. A negyedik év végére már 81 kilót muatatott a mérleg.

Tudtam, hogy fogyni akarok, csak azt nem tudtam hogyan és milyen módszerrel.
Érettségi után Sopronba mentem 1 éves pénzügyi képzésre, ekkoriban már gondoltam rá, hogy kipróbálom a 90 napos diétát, mivel 2 ismerősöm is ezzel a módszerrel fogyott le (azóta mind a ketten visszahíztak). Azonban ezt is mindig halogattam. Az elhatározás akkor született meg, amikor egyik este a legjobb barátnőmhöz készültem és elindulás előtt még belenéztem a tükörbe...
Emlékszem, csak álltam ott és arra gondoltam, hogy eddig miért nem vettem észre milyen siralmas a helyzet. Másnap elkezdtem a 90 napost. Nem részletezem, a lényeg, hogy 2 hónap alatt 10 kilót fogytam. A fél ruhatáramat kifogytam és végre szépnek kezdtem látni magam 72 kilósan. Persze még ez is sok volt, de nagyön örültem. 

A tanév vége előtt 1 hónappal kiiratkoztam a suliból családi okokból kifolyólag és a stressz miatt, hogy ott kellett hagynom a sulit, szépen visszajöttek a leadott kilók. Ettől kezdve az életem a fogyás körül kering, minden nap eszembe jut és tudom, hogy csak a vékony lehet szép. 79 és 83 kiló között ingáztam 2 évig. 2012 nyarán 85 kilót voltam, ez már túl sok volt. Elhatároztam magam és tudtam, hogy sikerülhet. Sportolni utálok és a finom ételekről is nehezen mondok le. Rátaláltam a kalóriaszámláló diétára és sikeres volt. Napi 900-1000 kalóriát ettem, de olyan ételeket amit megkívántam.
Az eredményt sokan észrevették és jöttek a dícséretek. 2 hónap múlva már csak 71 kilót voltam. Még soha nem voltam ilyen jó formában. Nem kellett takargatnom magam bő pólókban, a nadrágokból nem buggyantak ki a hurkáim, szinte teljesen eltűnt az úszógumim.

Aztán elkezdődött szeptemberbe a suli és a lehangoltság (nem szeretem a választott szakomat) én pedig megint zabáltam és gyűlöltem/gyűlölöm magam amiért elcsesztem 2 hónapos kőkemény munkát, szenvedést.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy "csak" 3-4 kiló jött vissza, szóval még mindig egész jól tartom magam, de szeretnék tovább fogyni. Általános iskolás korom óta nem kezdődött hatossal a kilóim száma és ezt jó lenne elérni.

Dukan diétája nagyon tetszik és a könyvét is kiolvastam, de a neten nem olvastam túl sok hiteles információt civilektől. Ezért hoztam létre ezt a blogot. Le szeretném írni a tapasztalataimat, amivel nem csak magamnak, de talán másnak is segíthetek.

Minden kérdésre szívesen válaszolok, bármi is merüljön fel :)

Kezdjünk is neki...